A Foreign Policy szerzője szerint úgy tűnik, hogy Recep Tayyip Erdogan elnök a létfontosságú biztonsági érdekek szinte minden színterén a transzatlanti szövetség aláásására törekszik – írja az Index.
A NATO-hoz való csatlakozás volt a legjobb külpolitikai cél, amelyet Törökország újkori fennállása során valaha is kezdeményezett. A hidegháború idején a tagság megóvta Törökországot attól, hogy a Szovjetunió lerohanja, és segített teret biztosítani a valós gazdasági fejlődésének a Nyugat szövetségeseként.
Akkor miért kell a szövetségnek folyamatosan küzdenie egy nem túl együttműködő török vezetővel, Recep Tayyip Erdogan elnökkel? Úgy tűnik, hogy Erdogan legtöbb esetben a transzatlanti szövetség aláásására törekszik. Itt az ideje, hogy a NATO újragondolja Törökország tagságát? – teszi fel a kérdést a Foreign Policy hasábjain Sinan Ciddi, az amerikai tengerészgyalogság felsőoktatási intézete, a Marine Corps University nemzetbiztonsági tanszékének docense.
Nem volt ez mindig így. A török diplomaták gyakran szeretik emlékeztetni nemzetközi kollégáikat arra, hogy Törökország szomszédsági viszonyai nehezek, és szuverenitásának fenntartása komoly kihívás.
Ennek a szemléletnek kétségtelenül vannak érdemei. Ismet Inonu vezetésének nagy szerepe volt abban, hogy Törökországot távol tartotta a második világháborútól, és nem rohanta le az országot a náci Németország, miközben továbbra is a Nyugat szövetségese maradt. A kemalista rezsim elég előrelátó volt ahhoz is, hogy elkerüljön minden nemzetközi konfliktust, amibe az új köztársaság esetleg belekeveredhetett volna, hiszen az akadályozta volna a gazdasági fejlődést.
