
Tegnap tartotta harmadik előkészítő ülését a Fővárosi Törvényszék a Völner – Schadl ügyként elhíresült, a legújabb kori magyar jogtörténelem – eddig ismerté vált – legnagyobb korrupciós botránya miatt indult büntetőeljárásban. Ezen az ülésen kapott szót Dr. Völner Pál, korábbi igazságügyi államtitkár és Dr. Schadl György, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar letartóztatása ellenére is regnáló elnöke.
A Blikk napilapnak köszönhetően, hetek óta lázban ég a magyar sajtó, minden riporter a tegnapi napot várta. A legnagyobb magyar bulvárlap szerezte meg ugyanis azt a majdnem teljes nyomozati anyagot, mely alapján a Központi Nyomozó Főügyészség 22 gyanúsított ellen emelt vádat. Ez a nyomozati anyag nem csak száraz, gépelt oldalakat tartalmaz, hanem az összes lehallgatott telefonbeszélgetés élvezhető hanganyagát is.
A botrány

Fotó: ÁszOnline.hu
A kiszivárgott anyagokból egyértelműen kiderül, hogy a nyomozó ügyészek semmit nem bíztak a véletlenre, alapos munkát végeztek, mielőtt megírták volna a vádiratukat. Jól nyomon követhető, hogy Schadl doktor miként kente meg rendszeresen az Igazságügyi Minisztérium második emberét, Varga Judit „jó miniszter asszony” helyettesét, Völner Pál államtitkárt.
Mondani szokták, hogy az élet a legjobb és egyben a legkegyetlenebb dramaturg, az izgalmas történetek forgatókönyvét az élet írja. Völnerék ugyanis egy hatalmas véletlennek köszönhetik bukásukat, eredetileg nem is ők voltak a célpontok. Az az eljárás, mely a ma ismert, állami vezetőket érintő korrupciós bilit kiborította, egy hozzá egyáltalán nem kapcsolódó, ám szintén korrupciós ügy titkosszolgálati adatgyűjtésével kezdődött, és semmi köze nem volt sem Schadl-hoz, sem Völnerhez. Egy kecskeméti kétes előéletű vállalkozó, R. Róbert és egy NAV alkalmazott bűnös viszonya miatt indított titkos vizsgálatot a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ), és kérésükre ezt a két embert hallgatta le a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (NBSZ).
Az adatgyűjtés során derült fény a büntetett előéletű R. Róbert és Dr. Schadl György karelnök szintén kétes törvényességű kapcsolatára, így a hatóságok kiterjesztették a vizsgált személyek körét, bírói engedélyt kértek és kaptak Schadl lehallgatására, megfigyelésére is. És láss csodát! Az igazi csemege csak ezután következett, mikor kiderült, a végrehajtói kar elnöke az igazságügy-miniszterhelyettessel áll korrupciós kapcsolatban.
A megdöbbent nyomozóügyészek felpörögtek, a legnagyobb titokban kezdtek nyomozásba. Szaknyelven: „tolták Schadl-t”, telefonját lehallgatták, egyéb kommunikációs csatornáit és őt magát is megfigyelték. Özönlöttek az adatok, egyre tisztább lett a kép: Schadl felépített egy olyan bűnszervezetet, melynek bevételeiből Völner miniszterhelyettes is tetemes összegekkel gazdagodott.
A bűncselekmény(ek)
Dr. Schadl György önálló bírósági végrehajtó, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnöke kettő, felesége Dr. Schadl-Baranyai Helga önálló bírósági végrehajtó pedig egy végrehajtói praxist üzemeltettek. Ebből a három irodából a közelmúltban összesen majd’ kétmilliárd forint adózott osztalékot vette ki, tehát mondhatjuk, felvetette őket a pénz. Jól sejti az olvasó, ennyi pénzzel többet vettek el az adósoktól, a tartozásukon és azok kamatain felül, mint végrehajtói munkadíj, jutalék. Sokak szerint demagóg a gondolat (egyáltalán nem az), de sok hajlék nélkül maradt, földönfutóvá vált ember „dobta össze” ezt az irdatlan vagyont a Schadl családnak, akiknek viszont ez sem volt elég.
A bírósági végrehajtói munka – mint látszik a fenti számadatokon – igencsak jól jövedelmező foglalkozás, így hatalmas tolongás alakult ki egy-egy felszabadult végrehajtói körzetre. Schadl rájött, hogy a jelentkezők tetemes pénzeket hajlandóak fizetni, hogy megkaphassák a munkakört, a várt, vagy remélt hatalmas bevételek reményében. Meglátta ebben a bizniszt Schadl és elkezdett kufárkodni a végrehajtói helyekkel. A többmilliárdos „legális” bevétel mellé igen jó pénzt hozott a praxis biznisz, egyes esetekben közel százmilliós összegeket fizetett ki egy-egy végrehajtó jelölt, hogy a tejjel, mézzel folyó Kánaán közepén találhassa magát, megkezdhesse ő is lenyúzni az adósokat, amiből még plusz részesedést is kellett fizessen Schadl felé.
Természetesen, Schadl egyedül nem tudta garantálni, hogy az Igazságügyi Minisztérium illetékes államtitkára pont azt a személyt hozza ki majd győztesnek egy végrehajtói pályázaton, akitől a százmilliós baksist már átvette, így magas rangú segítségre volt szüksége. Lett is segítség, no persze nem ingyen. Schadl – mi így képzeljük – elmondta Völner Pál miniszterhelyettesnek, hogy mekkora biznisz is van a végrehajtó állásokban, aki készséggel állt rendelkezésre, és úgy hitte, meg is kapja a bevételek felét, hiszen Schadl rendre jelentkezett nála, általában havonta, kettő-, néha ötmillió forinttal, amit valami „jó piával együtt” adott át neki a karelnök. Most kissé bosszanthatja a tudat, hogy sunyi barátja őt is lóvá tette, ugyanis míg ő azt hitte feleznek, addig Völner csak a bevétel alig 10 százalékát kapta meg. A vádiratból kitűnik, hogy Schadl 930 millió forint felett szedet be a végrehajtóktól, és csupán 83 milliót adott magas rangú barátjának, a „szervuszállamtitkárúr”-nak.

Jöttek is a jelöltek, jelentkeztek garmadával, Schadl beszedte a pénzt, Völner meg intézte a kinevezéseket. A Schadl család gazdagodott, húszasával vették a házakat, lakásokat, irodákat, vagy épp Spanyolországban tengerre néző luxus apartmant. De 120 millióért épült nyaraló is a Balatonnál, aminek a költségeit még megnövelte az a „félmilla”, amit a korrupt ügyintézőnek kellett kifizetni a használatbavételi engedélyért, merthogy szabálytalanul épült a terasz. Igen, jól sejti az olvasó, ezek a pénzek mind adósoktól származtak, akiktől vagy így, vagy úgy egy végrehajtó vette el, a tényleges tartozásán felül, jutalékként, vagy munkadíjként, vagy bárminek is nevezzük azt a jogcímet, ami lehetővé teszi ezt a kifosztást.
Kell a hely
Aztán, egyszer csak elfogytak a végrehajtói helyek, pedig az „új beszállók” tolongtak a pénztárnál. Lényegesen több aspiráns várakozott a végrehajtói állásra, mint amennyi hely maradt. Ekkor született meg a nagy ötlet, amivel Schadl több legyet is üthet, egy csapással. Fel kell szabadítani helyeket!
A végrehajtói helyek nem örök érvényűek, egy-egy megbízatás hét évre szól. Igaz, a hét év letelte után a végrehajtó pályázat nélkül meghosszabbíthatja a jogviszonyát, ám ez csak akkor működik, ha makulátlanul tiszta a személye. Ha bármi gond van körülötte – pl. egy fegyelmi eljárásban a legkisebb mértékben is elmarasztalják – a hosszabbítás már nem automatikus, neki is pályáznia kell az addig használt praxisért. És ha netán nem ő nyer… És nem ő nyer! A lejárt praxist – a felépített rendszer szerint – már az új jelentkező nyeri, aki befizetett a hétéves utazásra.
Felkapta a fejét erre egy-két „öreg rutin” végrehajtó, aki felemelte a szavát Schadl rendszere ellen. Bár, ne tették volna – gondolják ezt ma. Őket ugyanis nemhogy „csak” fegyelmi alá vonta a Schadl vezette kar, hanem fel is függesztették az állásukból. Ez annyit tesz, hogy ugyan még hivatalosan bírósági végrehajtók, ám a munkájukat nem végezhetik, a praxisukat helyettesítő végrehajtónak adták át az eljárás végéig. (Mosolyt keltő mellékszála az ügynek, hogy egy esetben a felfüggesztett végrehajtó helyett belépő, helyettesítő végrehajtót is felfüggesztették, és egy harmadik végrehajtó helyettesíti mindkettőt.)
Ezeket a végrehajtókat Schadl végleg el akarta takarítani az útból, még akkor is, ha egyikük valamikori mestere, a szakma csínját-bínját tőle tanulta. Minden követ megmozgatott, hogy a lehető leggyorsabban eltakarítsa őket az útból, ám törvények védték őket. Oly annyira, hogy egy bíróság is úgy látta, a végrehajtót vissza kell helyezni hivatalába, a fegyelmit meg kell szüntetni ellene. Az állásfoglalást megfogalmazó bírónő nem is tudta, mekkora lavinát szakított magára. Schadl magából kikelve mocskolta a bírónőt és azonnali lépéseket tett az irányba, hogy a bíróság elnöke kirúgja őt az állásából. Intézett is magának egy találkozót az illetékes bírósági elnökkel, aki közölte, hogy kirúgni ugyan nem tudja a bíróját, de megkeseríti az életét és visszavonja a csoportvezetői megbízatását.
Undorító fintora az esetnek, hogy ugyanez a bírósági vezető írta alá Schadl titkosszolgálati megfigyelésének engedélyét. Megnyugtatom az olvasót, a bírónő hátrányok nélkül megúszta Schadl támadását.
Ekkor jött az ötlet, hozni kell egy miniszteri rendeletet, ami majd lehetővé teszi Schadl-nak, hogy kitakarítsa a neki nem tetsző végrehajtókat. A rendeletet maga a kar készítette elő, ám kellett Varga Judit igazságügyi miniszter aláírása is. Emiatt Schadl megkérte Völnert, hogy intézzen találkozót a „jó miniszter asszonnyal” úgy, hogy Völner is jelen legyen. Lapunk csak most, a bírósági tárgyaláson tudott megbizonyosodni arról, hogy ez a találkozó létre is jött, ám az ott elhangzottakat – egyelőre – homály fedi.
Mindenki a helyén?
Azt hinné az ember, ha valaki egy és egy negyed éve letartóztatásban van, a legnagyobb hazai korrupciós botrány főhőse, vád alá van helyezve vesztegetési ügyben, vezetőszáron, kéz és lábbilincsben hozzák-viszik a bíróság és a börtön között, hogy az a személy már nem tölt be fontos hivatali tisztséget az igazságszolgáltatás egyik szervénél. Ám ez nem így van. A végrehajtói kar legutóbbi közgyűlésén szóba sem került, hogy esetlegesen visszahívnák posztjáról és leváltanák Schadl György karelnököt, és ennek okát sem tudni. Ami biztos, hogy a kar hivatalát ugyanaz a Takács Katalin vezeti, aki annak előtte, és az ügymenet is ugyanaz. Takácstól hiába kérik az alaptalanul eljárás alá vont végrehajtók, hogy szüntessék meg a fegyelmi ügyeket, a Schadl – Völner ügy vádiratából kimaradt hivatalvezető nem hajlik a szóra. Az okokról faggatni sem lehet, a sajtó egyetlen megkeresésére sem válaszol. Ha ismeri a számot – egyszer már felvette – akkor fel sem veszi. Ha nem ismeri, akkor lehet, hogy felveszi, de azonnal le is teszi, amint megtudja, újságíró keresi. Nem is csoda, hirtelen felfordult a hivatalvezető asszony élete. Nem csak a főnökét kell hosszabb távon hiányolnia, de elítélt bűnöző lett az élettársa is, a Schadl – Völner ügy XXII. rendű vádlottjaként úgy menekült meg P. Márton a börtöntől, hogy elfogadta az ügyészség azon javaslatát, miszerint teljes beismerő vallomás esetén „csak” felfüggesztett szabadságvesztést kérnek rá. Ha nem, irány a dutyi.
P. Márton elsőként ismerte el bűnösségét a Fővárosi Törvényszék előtt, elfogadva ezzel a reá kért 2 év börtön végrehajtási fokozatú szabadságvesztés büntetést, melyet 4 év próbaidőre felfüggesztenek, és szintén tudomásul vette a mellékbüntetésként kiszabott 8 millió forintos pénzbüntetést. Takács Katalin hivatalvezető élettársa a vádirat és már a beismerő vallomása szerint, közvetítőként követte el a korrupciós bűncselekményt, ugyanis Schadl kérésére szerzett olyan személyt, aki sok-sok pénzt fizetett a kar pénzéhes elnökének, hogy végrehajtó lehessen.
A háromgyermekes családot nagyon megviselte „apa” büntetőügye, Takács Katalin a Facebook internetes portálról is letakarított minden olyan fotót, adatot, mely az élettársi kapcsolatukra utal. Bár – úgy tűnik – P. Márton büntető ügye börtön nélkül zárul, Justitia pallosa nem tűnt el a család feje felől. A BRKF feljelentés nyomán büntetőeljárást kezdeményezett ismeretlen tettes ellen hűtlen kezelés bűntettének megalapozott gyanúja miatt. A végrehajtói kar egy COVID teszt beszerzési eljárása az ügy apropója, ugyanis közel tízszeres áron vették meg a teszteket attól a cégtől, aki kék-lámpás megkülönböztető jelzésre adott jogosultságot Schadl saját használatú személygépkocsijára. Az így megvásárolt tesztek hatezer forint helyett darabonként 49.500.- forintba kerültek, mindösszesen pedig 123 milliót kóstáltak.
Mint a BRKF közölte, az ügyben gyanúsított kihallgatására még nem került sor, azonban a Völner – Schadl ügy nyomozati anyagaiból a sajtó előtt is nyilvánvalóvá vált, valamennyi, az ügyben keletkezett szerződést, teljesítés igazolást, számlát Takács Katalin hivatalvezető írt alá.
Folytatjuk