
Négy hónappal ezelőtt írtunk először a lajosmizsei Veronika történetéről, aki borzalmas családon belüli erőszakot volt kénytelen átélni, egykori élettársa hónapokon át kínozta fizikailag és lelkileg is. Akkori, első írásunkban külön kitértünk a Kecskeméti Rendőrkapitányság parádés gyorsaságára, és határozott fellépésére, melynek köszönhetően az erőszaktevő apa, a lajosmizsei J. László a mai napig letartóztatásban van kapcsolati erőszak és más bűncselekmények miatt. Bár az eljárás kezdetén J. László lehetőséget kapott a hatóságoktól, őrizetbe vétele után bűnügyi felügyelet alá került, azaz házi őrizetbe, a letartóztatás helyett. Ám nem élt ezzel a lehetőséggel, egy italozós éjszaka ismét zaklatta különélő élettársát, így a kecskeméti börtönbe került.
A kecskeméti zsaruk eljárása – többek véleménye szerint – példaértékű lehet Magyarországon, ugyanis hazánkban az az általános nézet, hogy kapcsolati erőszak esetében nem, vagy nem elegendő határozottsággal, súllyal lépnek fel a hatóságok. Ennek okaként a laikusok a törvényi szabályozás hiányát látják, a többi között azt, hogy a magyar kormány nem ratifikálta az Isztambuli egyezményt, hivatalos nevén „Az Európa Tanács Egyezménye a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról” megállapodásában foglalt pontokat. A ratifikáció elmaradása sokakban azt az érzést keltheti, hogy a magyar érintettek jogvédelem nélkül maradtak, holott ez egyáltalán nincs így.
– Alapvetően nem rosszak a magyar törvények, én nem ebben látom a hibát – mondja lapunk kérdésére Mérő Vera, az Év hősnője díjjal kitüntetett emberi jogi aktivista. – Nem a jogszabályi környezetet kell súlyosan megváltoztatni, hanem a magyar jogalkalmazás az, ami minősíthetetlen, amit én még komolyan vehetőnek sem tudnék nevezni, hiszen arra képtelen, hogy tényállásokat ismerjen fel.
Az aktivista szerint hiába hozta létre az akkori Fidesz kormány 2013-ban a kapcsolati erőszak tényállást a Btk-ban, a – szavai szerint – kétszázezer esetből kétezer-ötszáz esetben sikerül azt felismerni. A legtöbb esetben az ilyen bántalmazó, erőszakos cselekmények zárt ajtók mögött, tanúk nélkül zajlanak, és így a helyszínre érkező rendőröknek nem sok eszköz van a kezükben.
– Ez pont nem így van, az így eljáró rendőr nem ismeri a vonatkozó jogszabályokat – mondja Mérő Vera. – Van protokoll, hogy hogyan kell ilyen esetekben a rendőrnek eljárni, ám ha nem kapja meg a szükséges képzést a kiszálló rendőr, akkor nem tudja, mit tegyen. Talán még azt sem tudja, hogyan kell meghallgatnia az érintett feleket a helyszínen, hogy külön halló- és látótávolságon kívül kell meghallgatnia a feltételezett sértettet. Azt is biztosítania kell, hogy ne folytatódhasson a bántalmazás, miután a rendőrautó távozott a helyszínről.
A lajosmizsei J. László esetében szerencsés helyzetben volt a rendőrhatóság, a bántalmazott Veronika igen ügyesen, alaposan dokumentált mindent, hang- és videófelvételekkel igazolta, hogy bánt vele élettársa.
Az említett ám e cikkben nem részletezett eset csak példaként került szóba, egy olyan családon belüli erőszakról szól, amiben a hatóságok gyorsan és eredményesen léptek fel, meggátolva a további törvénysértő magatartást. A kecskeméti rendőrök határozott munkájának köszönhetően, ebben az esetben a bántalmazó elnyeri méltó büntetését, hiszen a nyomozást befejezték, az iratok már a vádhatóság előtt vannak.
A családon belüli erőszakon túl ma világszerte és így Magyarországon is sok egyéb abúzus éri a nőket, a legtöbb esetben a munkahelyi környezetben. Sajnálatos módon még mindig él az a nézet, hogy a nők másodrendű munkavállalók, ők háttérbe szoríthatóak, „nekik kevesebb jár”, vagy épp gyengébb képességűek.
Különösen felháborító ez akkor, ha a női munkavállalóival egy ismert, hivatalosan az emberi jogokért küzdő szervezet bánik tisztességtelenül, ő követ el – verbális – bántalmazást, hátrányos megkülönböztetést. Mérő Vera és munkatársai esete nagy port vert fel kirobbanásakor, mert a velük szemben munkahelyi bántalmazóként eljáró munkáltató nem más, mint az Amnesty International (AI) Nemzetközi Jogvédő szervezet.
Az Open Democracy oldalán megjelent hosszú cikk szerint a jogvédő szervezetet nemi alapon történű megkülönböztetéssel vádolják korábbi női dolgozói, ami különösen súlyos egy ilyen szervezet esetében. Az angol nyelvű cikket a többi között a 24.hu szemlézte, és az alábbiakat emelte ki.
– Egy várandós kolléga szerződését deklaráltan a várandóssága miatt nem akarta a vezetőség meghosszabbítani;
– Miközben a rövidtávú szerződések miatt a kormány munkapiaci szabályait bírálta a szervezet, maga is csak 1 évre kötött szerződést a munkavállalókkal;
– Az egyesület egyik korábbi munkatársa elmondta: tízévnyi teljes állású munkaviszonyát követően volt főnöke azért kívánta csökkenteni munkaidejét és bérét, hogy édesanyaként meg tudjon felelni magánéleti szerepeinek és azt is kifogásolta, hogy a munkába visszatérő anyuka még szoptatja gyermekét;
közös, két évig tartó munkájuk során a férfi számos módon verbálisan bántalmazta, megalázta, alaptalanul meghazudtolta, megfélemlítette.
– A nő által kezdeményezett munkaviszony megszüntetés során két jogász férfi zárt ajtók mögött, a nőt a neki jogszerűen járó jogi segítség lehetőségétől elvágva titoktartási nyilatkozat aláírására presszionálta, amelyben kijelenti, hogy munkaviszonya során nem érte hátrányos megkülönböztetés, és jogait bírósági úton nem érvényesítheti a továbbiakban, azok gyakorlásáról és érvényesítéséről, vagyis mindenfajta jogorvoslati lehetőségről lemond.
– Egy másik munkatárs rendszeres lelki terrorról, alaptalan számonkérésről, valamint megalázó és szexista megjegyzésekről számolt be, melyek sok esetben a munkatársak előtt zajlottak, normalizálva ezt a bánásmódot a jogvédő szervezetben.
– Volt olyan női munkatárs, aki a belépése után csak hat héttel kapott szerződést, amiben az állt, hogy orvosi igazolással együtt értesítenie kell az AI-t, ha terhes lesz (ezt később törölték a szerződéséből)
A cikkből az is kiderül, hogy az AI vezetői folyamatosan alázták pl. Mérő Verát, akki akkor kampánykoordinátor volt a szervezetnél. Megtörtént, hogy mások előtt alázták az angol nyelvi hiányosságai miatt, de szintén nyilvánosság előtt kapta meg azt is, hogy „nem vagy olyan jó kampányszakember, mint aminek hiszed magad!”.
A sértett női munkavállalók összefogtak, és közösen keresik igazukat. Szeretnék, ha ilyesmi sehol, de leginkább egy emberi jogi szervezetnél ne fordulhasson elő.
– Végigjártuk az összes belső jogorvoslati fórumot, legyen szó a hazai vagy nemzetközi részéről a szervezetnek, eredménytelenül – mondja az ÁszOnline.hu-nak Mérő Vera. – Azóta, az Amnesty Internationál magyarországi elnöksége, elnöke, Kéri András, aki nem is tudom, hogy az elnöke-e még a szervezetnek, folyamatosan hazugságokat állít rólunk a széles nyilvánosság előtt – tette hozzá.
Mint Mérő elmondja, ezek abszolút perképes hazugságok, amik tényszerűen cáfolhatók. Ilyen például az, hogy zajlana bármiféle eljárás, ami tisztázhatná a helyzetet.
– Megjegyzem – folytatja Mérő – amióta a nyilvánossághoz fordultunk, semmilyen formában nem keresett bennünket az AI elnöksége, csak rólunk beszélt olyan dolgokat, amik tényszerűen nem igazak.
Az Amnesty állítja, lefolytatott egy vizsgálatot Mérő Vera és társai panaszai alapján és ez a vizsgálat független szakértő bevonásával történt. Ám ez az állítás is megdőlni látszik, ugyanis a szervezet által megbízott „független” szakértő is tagja, és tisztségviselője az AI Magyarországnak, aki magára a szervezet legelkötelezettebb aktivistájaként hivatkozik.
– Nem gondolom, hogy egy munkahelyi bántalmazási ügyben, egy ilyen szakértő valóban független tudna lenni – véli Mérő. – Mi nem kértünk mást, hogy valóban független szakértő vizsgálja az esetet, de ezt sosem hallgatták meg.
Mérő és társai – egyelőre – nem indítottak pert az Amnesty International-lal szemben, mint mondja, az a legvégső eszköz lesz, bár felmerült ennek a lehetősége, különösen akkor, mikor az AI hazugságokat kezdett róluk terjeszteni. A sértett felek szeretnék is elkerülni a pereskedést, mert mint mondják, nem háborúzni szeretnének, hanem változást.
Szekeres Szabolcs